A belső megtérülési módszer előnyei és hátrányai

A kisvállalkozások különféle projektekben végrehajtott lehetséges tőkebefektetéseinek értékelésekor a belső megtérülési ráta (IRR) értékes eszköz lehet a megvalósításra érdemes projektek felmérésében. Az IRR méri a tőkebefektetés által generált előre jelzett cash flow megtérülési rátáját. Az Ön vállalkozása által vizsgált projektek IRR-je összehasonlítható és felhasználható a döntéshozatalban.

Előny: Megtalálja a pénz időértékét

A belső megtérülési rátát annak a kamatlábnak a kiszámításával mérik, amelynél a jövőbeni cash-flow jelenértéke megegyezik a szükséges tőkebefektetéssel. Előnye, hogy figyelembe veszik a jövőbeni cash flow-k időzítését, ezért minden pénzáramlásnak azonos súlyt adnak a pénz időértékének felhasználásával.

Előny: Egyszerű használat és megértés

Az IRR egy könnyen kiszámítható mérőszám, és egyszerű eszközt nyújt a különböző vizsgált projektek értékének összehasonlítására. Az IRR minden kisvállalkozó számára gyors képet ad arról, hogy mely tőkeprojektek biztosítanák a legnagyobb potenciális cash flow-t. Költségvetési célokra is felhasználható, például gyors áttekintést nyújt az új berendezések vásárlásának potenciális értékéről vagy megtakarításairól, szemben a régi berendezések javításával.

Előny: Az akadályszám nem szükséges

A tőkeköltségvetés elemzésében az akadály vagy a tőkeköltség az az előírt megtérülési ráta, amely mellett a befektetők megállapodnak egy projekt finanszírozásában. Ez lehet szubjektív ábra, és jellemzően durva becslésként végződik. Az IRR módszer nem igényli az akadály mértékét, enyhítve a téves arány megállapításának kockázatát. Az IRR kiszámítása után kiválaszthatók olyan projektek, ahol az IRR meghaladja a becsült tőkeköltséget.

Hátrány: figyelmen kívül hagyja a projekt méretét

Az IRR módszer alkalmazásának hátránya, hogy a projektek összehasonlításakor nem veszi figyelembe a projekt méretét. A cash flow-kat egyszerűen összehasonlítják a cash flow-t generáló tőkeköltség összegével. Ez akkor lehet problémás, ha két projektnél jelentősen eltérő tőkeköltség szükséges, de a kisebb projekt magasabb IRR-t eredményez.

Például egy 100 000 dolláros tőkekiadással rendelkező projekt és a következő öt évben 25 000 dolláros tervezett pénzáramlás IRR-értéke 7,94 százalék, míg a 10 000 dolláros tőkekiadással és a következő öt évben 3000 dolláros előrehozott cash-flow-val rendelkező IRR 15,2 százalék. Az IRR módszer önmagában vonzóbbá teszi a kisebb projektet, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nagyobb projekt lényegesen nagyobb cash flow-kat és talán nagyobb nyereséget eredményezhet.

Hátrány: figyelmen kívül hagyja a jövőbeli költségeket

Az IRR módszer csak a tőkeinjekció által generált előrejelzett pénzáramokra vonatkozik, és figyelmen kívül hagyja azokat a jövőbeni potenciális költségeket, amelyek befolyásolhatják a nyereséget. Ha például teherautókba kíván befektetni, a jövőbeni üzemanyag- és karbantartási költségek befolyásolhatják a nyereséget, mivel az üzemanyagárak ingadoznak és a karbantartási követelmények változnak. Függő projekt lehet az a szükség, hogy üres földterületeket kell vásárolni a teherautók flottájának parkolásához, és ezek a költségek nem veszik figyelembe a flotta üzemeltetéséből származó cash flow IRR-kiszámítását.

Hátrány: figyelmen kívül hagyja az újrabefektetési árfolyamokat

Noha az IRR lehetővé teszi a jövőbeni cash flow-k kiszámítását, implicit feltételezést feltételez, hogy ezeket a cash flow-kat az IRR-rel megegyező ütemben lehet újrabefektetni. Ez a feltételezés nem praktikus, mivel az IRR néha nagyon sok, és az ilyen megtérülést eredményező lehetőségek általában nem állnak rendelkezésre, vagy jelentősen korlátozottak.